29. fejezet

Hali spancik:)

Mindjárt megkövezhettek, ha van még itt bárki is, csak előtte elmondom, hogy AZTAROHAAAADT

okéka, én nem szeretem a számokat emlegetni, de megnéztem az előző bejegyzést, ahol azt írtam, 20920 megtekintés... most ebben a pillanatban 25148!!!!!!!

szóval igen

szeretlek titeket

és ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig tartott nekiálljak megint.

FUN FACT:

A múlthéten zárult le a suliban lévő fordítóverseny, amin - nyilván - én is részt vettem, és ez meghozta a kedvem a további fordításhoz.

Nem tudom, hányan ismeritek a Percy Jackson sorozatot, avagy annak egyiptomi verzióját, a Kane krónikákat. A Kane krónikák Vörös piramis című könyvének legelejét kellett fordítanunk, remélem hamarosan meglesz az eredmény, mert én nagyon kíváncsi vagyok, hogy valójában (ha nem fanficről van szó), mennyire állja meg a helyét a fordításom.

Oké, mehet a kövezés.

Jó olvasást,

xxHöri

__________________________________________________

Huszonkilencedik fejezet

„Nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Harry” suttogta Niall, ahogy a medencék felé toltam.

„Pedig olyan romantikus, Niall” mondtam. Niall sóhajtott, ahogy a kapuhoz értünk.

„Hajnali 3.00 van, Harry. Zárva van a strand. Ki fognak rúgni minket a hotelből.” megforgattam a szemem, és felé fordultam, amitől mellkasaink összepréselődtek.

„Ne csináld már, kérlek! Ez romantika! Láttál már romantikus filmet?”

„Nem, nem láttam.”

„Akkor nem is látni fogod… hanem megélni.” mondtam dramatikusan, mire Niall elmosolyodott. Visszamosolyogtam, megfogtam a kezét és a kapuhoz vezettem.

„Át kell másznunk.” mondta Niall mögöttem. Bólintottam és felé fordultam.

„Te mész először.” mondtam. Niall bólintott, felugrott, átlendült és a lábára érkezett. Kinyitotta a kaput, én pedig besétáltam.

„Hogy akarsz a vízbe menni? Nincs nálunk fürdőruha.”

„De boxerünk van.” feleltem szemtelenül. Niall halkan nevetett ahogy megrázta a fejét. Mosolyogva fogtam meg a csuklóját.

„Na, gyerünk! Léci?!” könyörögtem. Megbökte az orrom és bólintott.

„Oké, de ha elkapnak, te leszel kirúgva a hotelből, nem én!” tátott szájjal csaptam rá a karjára, mire elnevette magát.
Áthúztam a pólómat a fejemen, feltárva a mellkasom, aztán kigomboltam a nadrágom. Elbizonytalanodtam, ahogy megéreztem Niall tekintetét magamon.

„Megtennéd, hogy nem bámulsz?” kértem. Kuncogva elfordult, és boxerig vetkőzött. Elfordultam, nem foglalkozva a ténnyel, hogy ugyanúgy bámultam őt vetkőzés közben… nem mintha nem csináltam volna még ilyet… de még mindig zavarbaejtő. Letoltam a gatyám, csak az alsómat hagyva magamon.
Hirtelen elemelkedtem a talajtól, mire sikítva kapaszkodtam Niall vállaiba.

„Ne dobj el! Ne dobj el!” kérleltem, ő pedig nevetve csókolt arcon.

„Miért tennék ilyet?” csak most vettem észre, hogy egyre közelebb és közelebb sétál a medence széléhez.

„Niall, kérlek, állj meg!” mondtam, de ő ugrott, így mindketten beleestünk a medencébe.

Olyan érzésem volt, mintha az Antarktiszon ugrottam volna a vízbe. Lihegve értem vissza a felszínre. Niall feje pont az orrom előtt bukkant ki a vízből. Egy adag vizet fröcsköltem az arcába, ahogy gyilkos szemekkel meredtem rá.

„Mi a szar?”

Somolyogva úszott közelebb hozzám. Karjaival körülfogta a derekam, homlokát a vállamra támasztotta.

„Bocsi, Hazz.” Már megint. Megint a becenevem. Imádom mikor így hív. Megugrasztja a szívemet. Nem hiszem, hogy túl fogok jutni Niall kedvességén és szeretetén, amit felém mutat. Az egész életem rá fog menni, hogy megszokjam.

„Niall?”

„Hmm?”

„Miért tartottál olyan nagy… távolságot tőlem az elmúlt években?” kérdeztem. Ölni tudtam volna azért, hogy ezt a kérdést végre feltegyem neki, már a találkozásunk óta.

„Nem nyitom meg a szívem senki másnak, mert vagy összetörik, vagy elhagyják.” mondta, mire én a homlokom ráncoltam. Nyakamba temette az arcát és sóhajtott. „Mondhatni, elég rossz múltam van. Nem akarom mindig elismételni. Az első napon láttalak teljes valódban, és őszintén szólva… azóta szerelmes vagyok eléd. Terveztem hogy megcsókollak, de… végiggondoltam a szerelembe esés következményeit.”

„És milyen következmények jutottak eszedbe?” Niall eltolta magát tőlem. Beletúrt a hajába és kiengedte a bent tartott levegőt.

„Hazugságok. Megcsalás. Veszekedések. Féltékenység… összetörött szívek. Csak… megijesztett. Nem akartalak elveszíteni, szóval gondoltam a legjobb módja, hogy az életemben tartsalak, az, ha nem engedlek túl közel magamhoz. Den me igazán sikerült, mi?” nevetett, nem törődve a merev tekintetemmel. Lágyan elmosolyodtam, és egy ölelésbe húztam őt.

„Annyira szeretlek, Niall. Soha nem töröm össze a szíved, és soha nem hagylak el.” mondtam. Niall magához szorított, arcát a nyakamba rejtve.

„Megígéred?” kérdezte a nyakamba beszélve, mire szorosabban öleltem.

„Megígérem.”

Mosolyogva kezdte csókolgatni a nyakam.

„Ezért szerettem beléd.” mondta ajkaival elfedve az enyémeket. Mosolyogva érintettem össze a szánkat. „Szeretlek” súgta a csókba. Bólintottam, mellkasainkat teljesen összepréseltem, ahogy kezeimet a hajába vezettem. Az ő tenyerei a hátam alját tartották.

„Én is szeretlek.” morogtam. Hümmögve tolt a medence falának. Ujjai lágyan simogatták a combom, ahogy szája gyorsabban kezdett mozogni az enyémen. Türelmetlenül nyöszörögve ugrottam a derekára, lábaimat köré fonva, karjaimmal a nyakában.

Nyögve nyomott erősebben a falnak, ajkaink gyors ritmusban mozogtak.

„Niall” ziháltam ahogy ajkaival megszívta a nyakam bőrét.

„Niall… Niall!” szóltam megint, megpróbálva leállítani, ahogy láttam a két fénycsóvát nem messze tőlünk.

Éreztem Niall csípőjét hozzám dörzsölődni, mire felnyögtem. Kezemet a számra csaptam, és megráztam Niall karját.

„Mivan?” kérdezte idegesen.

„Biztonsági őrök!” suttogtam. Niall káromkodva húzódott lejjebb, remélve, hogy az őrök nem látják.

A lámpa fénye végigvilágított a medencén. Kikerekedett szemekkel néztem el Niall mellett. Ujját a szájára tette, én pedig bólintottam, ahogy láttam a fényeket visszaverődni a vízről.

„Nincs itt senki, haver.” mondta az egyik biztonsági. Hallottam, ahogy a másik közelebb jön, hümmög egy kicsit, majd lépéseik elhalkultak.

„Hát ez közel volt.” mondta Niall. Bólintottam.

„Mennünk kéne." javasoltam, és most Niall bólintott válaszként.

"Jó ötlet."

28. fejezet / 2.

Sziasztoooook

igen, borzasztó sokat kellett rá várni, habár azt mondtam, visszatérek a heti rendszerességre.

Nos, ahogy látjátok, nem vagyok jóban a pontossággal. Az iskola az egyetlen hely, ahonnan nem kések el, de csak azért, mert 7.10-kor legkésőbb anyukám valósággal kirugdal az ajtón. Tényleg, borzalmasan késős vagyok, legyen szó bármilyen fontos programról. (Régen Yume volt ilyen, mostanra viszont eléggé úgy tűnik, hogy cseréltünk).

Hálásan köszönöm a sok szép kommentet, máris válaszolok a maradékra is.

És én tényleg igyekszem, és nem szép dolog a sulira fogni, de az a helyzet, hogy sajnos tényleg az a legnagyobb oka. Nincs sok órám egy nap, de legalább cserébe rengeteg tanulnivaló van, vagy olyan fáradt vagyok hogy alszok egész délután, és este 7kor állok neki mindennek... szóval ja. namindegy.

Tényleg köszönöm, hogy még mindig itt vagytok!!

Egy kis statisztika, mielőtt belemerülnétek: a 25. résznél 10861 megjelenítés és 95 komment volt. Most pedig *dobpergés* 20920 megjelenítés!!!!(az 10059 megjelenítést jelent 3 rész alatt, +/- egyéb bejegyzések) fantörpikusak vagytok, komolyan! és mindezek mellé 145 komment is. Bár ezek csak számok, mégis nagyon sokat jelentenek nekem. KÖSZÖNÖM!:))

és most

Jó olvasást :))

xxHöri

Huszonnyolcadik fejezet

__________________________________________________________________

Niall hangosan lihegett mellettem, míg én a vörös arccal a plafont néztem. Magam mellé néztem, hogy lássam homlokába lógó haját, és egy izzadtságcseppet, mely leszaladt a halántékán.

Szemei csukva voltak, és halk nyögések csúsztak ki a torkán.

Niall a karjaiba vett és a szemembe nézett. Somolygott, és megcsípte az arcom.

„Azt hiszed, nem látom, hogy elpirultál?” suttogta, és arcon csókolt.

„Köszönöm” zavartan nézett rám, mikor megszólaltam.

„Hogy érted, Haz?”a lepedővel játszottam. „Harry, mire gondolsz?”

„Köszönöm. Hogy az első voltál nekem” méginkább elvörösödtem, mikor egy félmosoly gördült az arcára. „Hogy szexeltél velem.”

„Szeretkeztünk, Harry” húzott közelebb magához, egyik keze csupasz hátamat simogatta, a másik a fejét támasztotta.

Lehunytam a szemem, élvezve a pillanatot. Tudtam, hogy mindent el fog felejteni, és azt mondja, nem jelentett neki semmit, vagy nem szeret engem.

„Ülj fel, kérlek” suttogta megtörve a csendet, mire kinyitottam a szemem. „Fordulj meg.”

Felültem a másik irányba nézve. Mi a szart csinál?

Kezei masszírozták a vállam, míg egy csókot nyomott a tarkómra. „Máris visszajövök, jó?”

Hallottam lépteit lassan elhalkulni, mígnem újra meghallottam őket.

Éreztem az ágyat besüppedni mögöttem, majd a hasa a hátamhoz nyomódott.

Elmosolyodtam ahogy megéreztem a nyakláncot amit nekem adott, ahogy a mellkasomnak ütődik. „Nem felejtjük el, ugye?”

„Soha” kezeivel a vállamra támaszkodott, mikor lehajolt és megcsókolta az arccsontom.

„Menjünk aludni” mormogta a nyakamba.

Lustán elmosolyodtam, mikor lehúzott magával, hogy rajta feküdjek. „Jóéjszakát”

Lehunytam a szemeim, lassan elvörösödve, ahogy visszagondoltam az elmúlt órák történéseire.

Azt mondta, szeret. De vajon komolyan gondolta? A szeretet egy erős szó. Én biztos vagyok benne, hogy szeretem, de ő? Ő nem olyan.

„Aludj, Harry” motyogta Niall. Sóhajtottam, és szorosabban öleltem, de nem tudtam aludni. Csak bámulni tudtam őt.

„Niall?” suttogtam. Niall hümmögött, felém fordult. Arcaink csak centikre voltak egymástól, de nem hiszem, hogy ő ezt észrevette, míg csukva voltak a szemei.

„Én… Szeretlek” böktem ki végre, kiteregetve érzéseim. Egy apró mosoly került az arcára, ahogy kinyitotta a szemét.

„Az jó. Nem szeretem, ha elutasítanak.” mondta. Kikerekedtek a szemeim, a szívem megugrott. Ő is szeret? VISZONT SZERET?!!

Ajkamat rágtam, ahogy elfojtottam egy örömteli sikolyt.

__________________________________________________________________

„Biztos, hogy nem! Hazudsz!!” üvöltött Kate át a telefonon, amitől megfájdult a fülem. Hangosan sikongattam, ahogy fel-le ugráltam. Felszisszentem mikor megéreztem egy éles fájdalmat a hátam aljában, amely jelezte, hogy nem kéne ugrálnom.

„Nem. Ez igaz! Egyenesen az arcomba mondta!! Előtte is, és utána is!” gyakorlatilag kiabáltam. Kate sikkantott egy hangosat, mire eltartottam a fülemtől a telefont.

„Kate! Nem tudnál csendesebb lenni? Megsüketítesz.”

„Bocsi, Harry! De halljam a részleteket! Gyerünk! Milyen Niall az ágyban?” mondta ki egyszerűen Kate.

„Kate! Nem dogom elmondani neked! Ezek személyes dolgok, nem a te ügyed… de elég jó az ágyban.” mondtam halkan. Kate nevetett, és úúú-zott.

„Gyerünk Harry, csináld!” ugratott. Megforgattam a szemem a hülyeségén. Olyan idegesítő.

„Szóóóval, valami azt súgja, hogy jól telik a nyaralásotok.”

Elmosolyodtam ahogy kicsit elpirultam, mert igen, egyértelműen jól telik a nyaralás. Miről is beszélek, nagyszerűen telik!

„Igen, így van. Varázslatos!” válaszoltam hátradőlve. Hirtelen valami keménynek ütköztem, amitől megijedtem. Gyorsan megfordultam, így Niallt láttam, ahogy mosolyog rám.

„Szóval jó vagyok az ágyban, mi?” ugratott Niall. Kínomban felnyögtem, miközben visszafordultam.

„Figyelj, Kate, mennem kell. Később felhívlak.” mondtam.

„Oké, oké, de ne felejts el mindenről tájékoztatni!” még egyet sikított. Gyorsan leraktam, kezdtem unni a sikoltozást.

Megfordultam és idegesen mosolyogtam. Niall vigyora még mindig az arcán volt. Közelebb jött, karjait a derekamra fonta és lágyan a nyakamba csókolt.

„Szóval? Az vagyok?”

„Hát… nos… izé… nem… nem voltál… olyan… olyan rossz… és… izé…” dadogtam, ahogy a múlt éjjel képei újrajátszódtak a fejemben. Gyengéd de vad volt egyszerre. Kicsit Nagyon ideges voltam, de átsegített rajta, és a lehető legjobb érzést adta nekem. De volt valami, amit nem tudtam elfelejteni.

„Emlékezz, hogy szeretlek, oké?”

Ezeket a szavakat mondta éjjel. De én is mondtam, hogy szeretem őt. De vajon ezek ugyanazt jelentik? Vagy csak azért mondta, hogy jobban érezzem magam?

Niall belehümmögött a nyakamba, a karjai szorosabban fogták a derekam.

„Komolyan gondoltad, amit éjjel mondtál?” nyögtem ki végül. Elvált a nyakamtól és zavarodottan nézett rám.

„Nos, nem igazán hallottam magam a sikításaidtól.” mondta szemtelen vigyorral.

„Komolyan kérdezem, Niall.” nyafogtam. Kuncogott és összeérintette a homlokainkat. Orrával megbökte az enyémet, és kicsit megharapta a felsőajkam.

„Minden szót úgy értettem, ahogy mondtam.” suttogta az ajkaimba. Szemeim kikerekedtek, nagyot nyeltem, ahogy belenéztem gyönyörű kék szemeibe. Ő is az enyémbe nézett, egy apró mosollyal az ajkain.

„Már azóta, mikor megláttalak a pályaválasztási gyűlésen.” elmosolyodtam és felnevettem.

„Ja, olyan voltam mint egy elmebeteg gyilkos.” mondtam. Niall nevetett, de bólintott, majd összeérintette ajkainkat.

Azt hittem, nem emlékszik, hogy találkoztunk. Én úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna.

„Azt a fősulit választom, ami te, Harry.” mondta Kate. Megforgattam a szemem. Persze, hogy az ikrek mindig utánam jönnek.

„Csak körbenézek, információt gyűjtök. Miért nem teszitek ti is ezt?” mondtam. Mindketten bólintottak és sarkon fordultak.

Egy hotelben voltunk, amolyan „sulibörze” dolgon. Volt egy nagy találkozószerűség, rengeteg egyetem, főiskola tanulója jött ide szórólapokkal és érdekességekkel a sulijukból.

Nagyon sok szórólapot megnéztem, de egyik sem volt kifejezetten érdekes számomra.

Hirtelen megálltam, ahogy valami megragadta a tekintetem. Vagyis inkább Valaki.

Egy szőke férfi. Sápadt bőr, kék szemek.

„University of Ireland” motyogtam visszafogott lélegzettel. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy oda akarok menni. De persze nem gondoltam át.

Tovább néztem. Vizet ivott egy üvegből. Wow, milyen hibátlan!

„Hé, Harry!” mondta hirtelen Jake, megcsapkodva a hátam.

Összerezzentem, a hátam visszahajlott kicsit.

„Ne csináld ezt!” mondtam. Kate és a hülye ikertestvére nevetett.

„Szóval, találtál bármit is, ami érdekel?” kérdezte Kate. Bólintottam és álmodozva sóhajtottam, ujjammal a tökéletesség felé bökve, akit eddig néztem.

„Írországi Egyetem.”

„Nagyon ijesztő voltál, ahogy ott álltál és bámultál rám.” mondta Niall, mire elpirultam és vállat vontam.

„Felejtsd el. Két hónapomba telt mire egy randi-meghívásomra igent mondtál.” mondtam. Niall mosolyogva arcon csókolt.

„Nos, jó hogy igent mondtam. Különben nem lennék olyan boldog, amilyen most vagyok.” mondta. Felé fordítottam a fejem, hogy lássam, a tekintete a szám és a szemem között cikázik. Beharaptam ajkamat, és közelebb hajoltam hozzá.

„Szeretlek, Niall.” súgtam. Mélyen a szemembe nézett, ahogy folyamatosan mászott közelebb hozzám, mivel az ágy végében ültem.

„Én jobban szeretlek.” mondta. Kezeim közé fogtam az arcát, szorosan összenyomva ajkainkat.

Minden, amit valaha akartam most megtörtént. Várom a pillanatot, mikor felébredek. És ő megint visszatér magához. De ez a három szó biztosított arról, hogy a régi énje már nincs, ő egy teljesen új ember lett.

Egy ember, akit mindennél jobban szeretek.

„Emotion shows no proof of being in love, it is truly the person's word of language.” – Taylor Swift

28. fejezet

Itt is van.

Az eleje a 27. fejezet vége, mivel amilyen ügyes vagyok, azt lehagytam. Ne kérdezzétek, hogyan. Tényleg:D Bemásoltam valamennyit a végéből, hogy annyira ne legyen random a szöveg. Tudjátok, a terápián Niall és Gabriella van terítéken :)

Kinek, hogy megy a suli?:)

Nekem elég jól, csodás az osztályom, és ma megkaptam az évem első egyesét németből. Na mindegy. Van még fél évem kijavítani :D

Jó olvasást, utána pedig jó éjszakát! :)

xxHöri
UI.: Remélem, senkinek nem okoz gondot a szexuális tartalom egy boyxboy fanficben, ha igen, akkor annak sajnos még egy részt várnia kell majd. 

____________________________________________________

„Rendben, akkor kezdjük egy öleléssel.” Megölelték egymást, és ez kifejezetten hosszabb volt, mint egy baráti ölelés.

Mi a szart képzel magáról ez a ribanc, mit csinál? Miről beszélek? Ez kamu. Csak eljátsszák.

„Arcra puszi?” ajánlotta Dr. Rudzick. Niall lehajolt, gyengéden arcon csókolta a lányt. A fogaimat csikorgattam ahogy néztem őket. Ez azért túllőtt a célon.

„Miért ne… egy csók?”

„Hé!”„Állj!”

A csaj barátja és én egyszerre kiabáltunk, felállva a székünkről. Mindenki nevetett, de minden, amit én észrevettem, az Niall felém küldött mosolya volt.

__________________________________________________

„Atya ég, olyan aranyos vagy féltékenyen!” cikizett Niall mikor kinyitottam a hotelszobánk ajtaját.

„Fogd be!” morogtam. Éreztem Niall kezeit hátulról a derekamra fonódni, ahogy megcsókolta a nyakam.

„Ez rendben van, drága. Nagyon cuki voltál.” mondta. Hisztisen leráztam a karjait magamról, és keresztbe tett kezekkel fordultam felé.

„Nem akarok cuki lenni. Nem vagyok cuki!” mondtam. Mosolygott és közelebb lépett, kezeivel lágyan megszorította a csípőm.

„Szexi is voltál közben.” mondta, ajkát beharapva.

Oh, az az ajakharapás. Megöl. Túl dögös.

Közelebb hajolva megcsókoltam.

„Ne aggódj, Harry. A tied vagyok, csak a tied.” motyogta ajkaimba. Elmosolyodtam és vadabbul kezdtem csókolni, elhallgattatva őt, ahogy ajkaink egymáson mozogtak.

„Niall.” mondtam eltolva magamtól. Hümmögve kezdte csókolgatni a nyakamat.

„Kérlek… tegyél magadévá.” suttogtam. Hirtelen elvált a nyakamtól, és sokkolva nézett rám.

„Mit mondtál?” mosolyogva összefontam karjaimat a nyaka körül. Ajkamba harapva néztem a padlót. Összeszedve a bátorságot a szemébe néztem, és kimondtam:

„Tégy magadévá ma éjjel. Kérlek.”

Huszonnyolcadik fejezet

A kezei szorosan fogták a csípőm, ahogy toltam őt az ágy felé. Eltoltam magamtól és lelöktem az ágyra. Ránéztem, a kéj tisztán látszott a szemeiben. Önelégülten elmosolyodtam és felmásztam az ágyra és hozzá csúsztam.

Fölötte voltam, a lábai között térdeltem, ahogy durván izgattuk egymást. A keze lesiklott a hátamon, megmarkolva a fenekem. Felsikítottam és ellöktem, ahogy lenéztem a nevető Niallre.

Elmosolyodtam és gyengéden megcsókoltam ajkait, miközben kigomboltam a nadrágját. Ajkaim végigcsókolták az arcát, míg el nem értem a nyakát. Az elmém elsötétedett. Nem tudtam, mit csinálok.

Eltoltam magam a nyakától, ajkamat harapdáltam. Felemelt szemöldökkel nézett rám, mintha kíváncsi lenne, miért álltam meg.

„Mi a baj? Meg szeretnél állni?” kérdezte Niall, feltolva magát a könyökével.

„Nem, nem, nem az… csak… Ki akarom szívni a nyakad…” mondtam, arcom valószínűleg teljesen vörös volt. Niall kuncogva meredt rám.

„Akkor miért nem teszed?”

„Épp ez az. Nem tudom, hogy kell…” mondtam kínosan.

„Oh” tudtam, hogy Niall próbálja visszafogni a nevetését, ahogy beharapta ajkát és figyelmen kívül hagyta kétségbeesett pillantásom.

„Niall! Ne nevess! Komolyan mondtam!”nyafogtam. Niall nevetett és felült, hátát a fejtámlának vetve.

„Gyere ide” hívott közelebb. Hozzá kúsztam és feltérdeltem.

„Oké, ez elég egyszerű. Nem kell tudnod, hogy kell, tényleg könnyű. Csak próbáld megfigyelni, mit csinálok.” mondta. Megfogta a pólóm szegélyét, és a nyakamra tapadt. 

Lehunytam a szemem, miközben halkan nyögtem. Éreztem, hogy kidugja a nyelvét, miközben megharap, és megszívja a bőrt a nyakamon.

Hirtelen elvált a nyakamtól. Nevetett, amivel megtörte a varázst, úgyhogy kinyitottam a szemem.

„Valaki élvezte” mondta Niall pimasz mosollyal. Elpirultam és megráztam a fejem, halkan nevetve.

„Na… próbáld meg!” mondta Niall. Bólintottam és közelebb csúsztam hozzá. Idegességem a tetőfokára hágott. Mi van, ha elrontom? Akkor is, ha azt hiszem, ez lehetetlen. Niall eldöntötte a fejét, szabaddá téve a nyakát. Nagyot nyeltem, ahogy lehajoltam és a nyakára illesztettem ajkaim.

Hallottam Niall sóhaját miközben behunyta a szemét, karja a derekamra tekeredtek. Pontosan azt csináltam, amit mutatott, de amikor elérkeztem a harapáshoz, talán túl durva voltam.

Niall felszisszent és eltolt magától. Szemeim kikerekedtek, ahogy a piros foltot néztem a nyaka oldalán.

„Istenem, sajnálom, én-”

„Semmi baj, rendben-”

„Nem tudtam, hogy kell! Jól vagy? Fáj?”

„Ha-”

„Túl erősen haraptam, nagyon sajnálom! Nem fordul elő többször! Nem tudtam, mit kéne csinálnom! Sajnálom!”

„Ha-”

„Nagyon nagyon nagyon sajnálom! Bocsánat! Saj-”

Szavaim bennem ragadtak, mikor Niall enyémekre nyomta ajkait.

„Tényleg be kéne fognod” mondta ajkaimba. Bólintottam, ahogy erősebben kezdtem mozgatni a számat. Fölé gördültem, amitől leestünk az ágyról.

Mindketten a hideg padlón koppantunk. Felmorrantam, mikor realizáltam, hogy Niall rajtam fekszik.

„Jól vagy?” kérdezte Niall, feltolva magát. Bólintva felültem.

„Ez nagyon kínos.” nyögtem ki. Mert az volt. Először is, nem tudtam, hogy kell nyakat kiszívni. Másodszor, megpróbáltam, és most látszanak a fogaim nyomai a nyakán. Most meg leesünk az ágyról. Lehet ez még ennél is kínosabb?

„Csak… gyere ide.” mondta, felülve felém nyújtotta a kezét. Megfogtam, ő pedig felhúzott, mellkasunk egymásnak nyomódott, arcom csak centikre volt az övétől.

„Feküdj az ágyra.” mondta lágyan a szemembe nézve. Nagyot nyelve bólintottam, szinte elveszve a szemeiben. Az ágy szélére ültem, majd hátrébb csúsztam és eldőltem.

Felemelkedtem, hogy lássam Niallt levenni a nadrágját és áthúzni a pólóját a fején, miközben minden izma megfeszül. Beszívtam ajkaimat is visszanéztem a plafonra. Uram atyám, Niall annyira szexi.

Nagyon ideges vagyok. Mi lesz most? Mit fog tenni? Tenyereim izzadni kezdtek idegességemben. Éreztem besüppedni az ágyat, mire behunytam a szemem és mélyeket lélegeztem. Meg tudom csinálni. Csak sodródok az árral.

„Harry, nyugi” mondta Niall.

„Hm?” kérdeztem vissza, hangom megremegett. Mosolygott fölöttem.

„Azt mondtam, nyugodj meg. Minden rendben.” bólintottam és éreztem kezeit lecsúszni a mellkasomtól egészen a nadrágomig.

„Várj, várj. Várj.” mondtam. Niall sóhajtva nézett rám.

„Mi az?” kérdezte.

„Én.. öhm… nem tudom.” motyogtam. Kuncogva megrázta a fejét, majd kigombolta a gatyám, és lehúzta a cipzárt. Hezitált egy kicsit, de végül levette rólam.

„Soha ne csináld ezt többet, jó?” suttogta, ahogy a combjaimat nézte. Bólintottam, ahogy végigsimította a hegeimet. Megdöbbentett, mikor lehajolt és megcsókolta a combom.

„Niall” nyöszörögtem. Kezei megtalálták az oldalam, ő pedig összeillesztette ajkainkat. Keze a lábaim közé vándorolt, szétnyitva őket közéjük fészkelte magát. Ujjai megfogták az alsóm szélét, és elkezdte letolni, végig a szemembe nézve.

„Le fogom venni rólad. Rendben?” kérdezte. Idegesen bólintottam. Lehúzta a bokszerem, majd a sajátját is, hagyva, hogy meztelen testünk egymáshoz érjen.

Éreztem, hogy teljesen elvörösödök, ahogy a mosolygó Niallre néztem.

„Én.. öhh..” a szám kiszáradt, Niall pedig nevetett.

„Nyugodj meg… Ne félj!” suttogta Niall. Jaj ne. Most meg fog történni, ugye? Istenem.

„Várj! Én.. én… várj.”

„Har-”

„Várj… kérlek… én-”

„Harry!” szólt hirtelen Niall, megszakítva hebegésem. Nyafogtam, ahogy szemeim szorosan összezárultak, várva a fájdalmat.

„Harry…” mondta Niall lágyan. Kinyitottam a szemem, Niall mélyen a szemembe nézett. Volt valami különleges a szemében. Szeretet…. szerelem.

Enyémnek döntötte a homlokát, összefűzve ujjainkat, gyengén beszívva ajkamat.

„Állíts meg, ha fáj, amit csinálok, jó?” gyengéden beletúrt a hajamba.

„Emlékezz, hogy szeretlek, oké?” szemeim kikerekedtek a szavakra, amik kijöttek a száján.

„Té-”

„Csak emlékezz, oké? Emlékezz, hogy bármikor megállíthatsz újra” nyelve bólintottam.

Lenézett egy pillanatra, mielőtt megéreztem az éles fájdalmat.

„N-Niall!” könnyek kezdtek hullani a szememből, ő pedig azonnal kihúzódott.

„Harry, félig sem voltam bent. Engedd el magad!” suttogta.

Lehajolt, és újra kezdte. Gyorsan kapkodtam a levegőt, mikor teljesen bent volt.

„Szeretlek, rendben?” sutyorogta a fülembe.

Szorosan összezártam a szemeim, mikor megtette az első lökést.

„Várj, Niall, kérlek!” ne hallgatott rám, folytatta. Ezzel csak fájdalmat okozott.

„Niall kérlek!” kiabáltam túl a nyögéseit. Tenyereimbe temettem az arcom. A fájdalom valami borzasztóan erős volt.

„Harry, édesem” érintette össze ajkainkat, és megállt.

„Nagyon sajnálom, túlságosan belemerültem. Lassítok, ahogy csak tudok.” nyomott egy csókot a homlokomra, és folytatta.

Megmarkoltam a bicepszét ahogy lassan lökni kezdett.

A fájdalom lassan múlni kezdett, gyönyör vette át a helyét.

Niall a nyakam bőrébe mosolygott, mikor meghallotta a nyögésem. Megszívta a bőrt a fülem alatt.

Soha nem hittem, hogy ez ilyen érzés. Ami igazán meglepett, hogy éppen szeretkeztem. Niallel.

NIALL.

Aki soha nem szeretett. Akit azt hittem, mindvégig idegesítettem. És most, visszatekintve azokra az időkre, tényleg túl erősen próbálkoztam.

Niall egy gyorsabb tempót vett fel. Megmarkoltam az ágyneműt, hátam ívbe hajlott.

Hangosan nyögött és megfogta a fejtámlát. Izzadtságcseppek folytak végig Niall halántékán.

Éreztem, hogy gyengülök alatta, elengedtem a lepedőt.

Pár perccel később valami furát éreztem a gyomromban. Egy gyönyörű fájdalmat… „N-Niall”

Most sem hallgatott rám. „Niall kérlek” erősen megcsókolt, nyelve behatolt a számba.

Elhúzódott, arcát a nyakamba temetve nyögött. „Niall kérlek, állj meg”

Nyöszörögtem az érzésre az alsó részemnél. Niall felgyorsult.

„Niall ké-kérlek” kinyitotta a szemeit, és lenézett rám. Abbahagyta a hangos zilálást, míg a szemembe nézett.

„Niall, e-ez fáj” megfogta az arcom és megpuszilta az orrom.

„Mi fáj, baby? Fájdalmat okozok?” megráztam a fejem és lemutattam.

Zavarodottan nézett, majd kuncogva megrázta a fejét.

„Semmi rossz, Harry, ez csak azt jelenti, hogy közel vagy a… Szóval tudod” elpirultam, ahogy nevetett az arckifejezésemen.

„Én még nem vagyok közel. Fáradt sem vagyok, elég gyors voltál.” mondta.

„Hogy érted?” szájon csókolt, majd feltolta magát.

„Gyorsabbra kell kapcsolnom, Harry” gyorsan megráztam a fejem, jelezvén, hogy ’ne’ de ő csak bólintott.

„Egyre erősebb lesz, Niall”

„Jó érzés lesz, hidd el, Harry” felemelte az egyik lábam és a vállára tette.

„Nia-” nyöszögtem mikor lökött egyet.

Lihegtem mikor gyorsabban mozgott, mint eddig. A fájdalom erősebb volt, mint bármikor.

Holnap nem akarok kimenni a szobából és szembetalálkozni az emberekkel a szomszédból. Konkrétan sikítottam.

Niall végigsimította a csípőm, egészen a combjaimig. Összenyomta ajkainkat, tartva a sebességét.

Összefűzte ujjainkat míg csókolóztunk. Párszor belenyögtem ajkaiba.

„Ni-Niall” ismét ajkamra nyomta az övéit, hogy elhallgattasson.

„Csitt, Harry, már közel vagyok” ejtette ki nehezen a szavakat.

Szemeim kikerekedtek amikor hirtelen megéreztem valami meleget. Niall lemosolygott rám, és megemelte a szemöldökét.

„Itt vagyunk” először kicsit megijedtem, de nyeltem egyet és megmarkoltam a vállát.

Kiengedtem egy hangos nyögést mikor megéreztem valamit felemelkedni a vállamról. Megkönnyebbültem.

Niall nemsoká a nyakamba nyögött, csípőmet markolva. Kihúzódott belőlem és lemosolygott rám.

„Cs-csodálatos volt” mondta mellém feküdve.

Újra itt :)

Halihóóóóó!

Jelentem, tegnap este nem tudtam aludni.

értsd: elkezdtem újra fordítani!

Tudjátok, milyen béna voltam..? És igazából gonosz is.

Nem fejeztem be a 27. részt. Tegnap éjjel vettem észre, hogy az utolsó fél oldalt valahogy lehagytam. De már az is megvan, és az egyik 28. fejezet fele is :)

Hamarosan jön a köviii:)

Remélem, senkinek nem okoz gondot a szexuális tartalom egy boyxboy fanficben, ha igen, akkor annak sajnos még egy részt várnia kell majd. 

Sietek ahogy tudok, kellemes tanulást mindenkinek,

xxHöri

Lélekben itt vagyunk....

Sziaheló mindenki!
Ravi Payne teljesen jogosan tett megjegyzést a több, mint egy hónapos szünetre, éppen ezért jöttem most.
Ne haragudjatok, mindketten "gyerekek" vagyunk még, és táborozunk elég sokat. Yume az elmúlt hetekben tánctáborban volt, én két hetet Hűvösvölgyben töltöttem, előtte pedig a nagymamámnál, és éppen annyi időm volt a kettő között, hogy kimostam a szennyesem, hogy legyen mit elvinnem a táborba, és kialudjam magam előtte.

Nem tűntünk el teljesen, de egyenlőre az én nyaram nagyon úgy néz ki, hogy abszolút semmi időm nem lesz.

El kellett búcsúzzak a csoportomtól, további 9 társammal együtt, rengeteget sírtam utolsó két este. Nálunk ilyenkor az utolsó este a búcsúest, tábortűzzel és diszkóval, utolsó előtti este pedig búcsúztató van, ahol meghitt körülmények között elköszönnek tőlünk a csoporttársaink.
A tábor második napján összevesztem az egyik fiúval, nagyon durván, a búcsúztató után viszont ő volt az első, aki odajött hozzám, megölelt, és azt mondta, hogy soha nem tudna rám haragudni, és bármennyire is voltam, vagyok bunkó, ő mindig szeretni fog. Persze, hogy rögtön elsírtam magam!
Illetve minden táborban szokás, hogy a ballagó pajtások és ifivezetők kapnak egy falat, ami egy színes, A2-es kartonlapot jelent, amin a neve van. Nekem Höri van ráírva, nyilván. Igazából nem számítottam túl sok, vagy túl megható szövegre, mégis, 32 ember írt nekem, és a többség komplett regényt írt. Nem sírtam. "Neem, én neem." (justvidman) zokogtam!
nagyon szeretem őket.

Most van 4 napom itthon, amit szeretnék a tesómmal és olyan barátaimmal tölteni, akik nem ehhez a társasághoz tartoznak.

Ne haragudjatok, de ez egy ilyen nyár.

Remélem, ti is jól érzitek magatokat, augusztus 6 és 20 között TALÁN lesz időm, energiám fordítani, de nyáron előbújnak azok is, akik suliidőben nem mennek sehova, és nekem is szükségem van a friss levegőre, amit a laptop társaságában sajnos nem igazán kapok meg :D

További kellemes nyarat, picinyeim!
Mentek még valahova?:) merre jártatok eddig?:)

sok sok puszi,
xxHöri

off-bejegyzés, vagy mi

Halika:)
Ne haragudjatok, hogy mindig ennyit kések, de most sem tudok túl jó hírekkel szolgálni.
Eddig azért nem hoztam a részt, mert tegnap ballagtam el, előtte nyelvi szintfelmérőt írtunk, és amúgy is 8. év vége, készültünk ezerrel a bankettre és a tanárbúcsúztatóra.
a bankett valami fantasztikus volt, imádom az osztályom. a volt osztályom.
a ballagás pedig azt leszámítva hogy a tűző napon ültünk végig, eszméletlen volt! meglátszik, hogy nem az csinálta a műsort aki eddig lel
utána meg családi hepaj volt, mert idecsődült az egész család, de hál' istennek, Yume drágám is itt volt^^
szóval tegnap reggel 7től ma 7ig kb egy órát aludtam, aztán hazaértem, megittam egy kakaót és bealudtam olyan 8 körül, és 6 órakor keltettek anyuék, hogy így nem fogok tudni aludni éjjel és átmegyek denevérbe. szóval egybe aludtam kb 10 órát :D

"Az igazgatónőnek okoztunk némi fejtörést, de a késésekben, teremrendben azért ért el nálunk fejlődést..."
"Túl gyorsan telt el ez az idő a hosszú 8 év ellenére, kérjük hát, hogy ezt az időt sokszorozva őrizzék meg..."

És a továbbiakról,
elég zsúfolt nyaram lesz, holnap mamámhoz kell mennem, mert be kell pakolni a fát, aztán hétfőn megint osztálycucli, mert bolondballagunk és utána a délutánt együtt töltjük még, kedd-szerdán valószínűleg valamikor hozok új részt. vagy csütörtökön.
Szombaton megyek Ausztriába 5 napra, aztán július első 2 hetében leszek mindenhol, második két hetében pedig táborban leszek, aztán augusztus 3-6 megint, augusztus 20-27 Balaton, 29 ballagás, aztán már itt is a suli.
szóval nem tudom hány rész várható a nyáron, de amikor nem csinálok semmit, és éppen nem halok meg a melegben, akkor ígérem, fordítok! sőt, ha úgy van, akkor egy alkalommal 2-3 részt megcsinálok, aztán majd Yumét beszervezem mint időzítő, hogy ne hagyjalak titeket rész nélkül.

Kellemes nyarat kívánok mindenkinek, érezzétek jól magatokat, élvezzétek ki a sulimentes napokat, töltsetek minél több időt a családotokkal, barátaitokkal. Strandoljatok, egyetek sok fagyit, sátorozzatok, kiránduljatok, szórakozzatok.
De azért vigyázzatok magatokra és egymásra! :)

xxHöri

27. fejezet

Huszonhetedik fejezet

„Igen anya, jól vagyok.”

„Niall nem bántott, ugye?! Én mondom neked, nem kéne bíznod ben-”

„Anya! Kérlek! Ne most.” mondtam a telefonba. Két teljes órája rólam kérdez, nem is azt, hogy milyen Ausztrália?

„Beszélni akarok vele, Harry.” mondta anya. Várj, mit mondott?

„Anya, ne-”

„Harry. Add oda neki a telefont. Most.” utasította. Fogaimat csikorgattam idegességemben, miközben felálltam a kanapéról és kisétáltam az erkélyre, átadva a telefont Niallnek.

„Mi van?”

„Anyám beszélni akar veled.” mondtam. Kerek szemekkel nézett rám, és megrázta a fejét.

„Tudom, hogy nem túl kedves veled, de fontos lehet, mivel soha nem akar veled beszélni.”

Sóhajtott és elfordult, beleköszönve a telefonba. Megfordulva visszamentem a szobánkba.

Távolról néztem. Niall mérges volt.

Miért nem tudnak megbékélni egymással? Gondolom anyám kezdte ezt az egész utálós dolgot.

De most kiabáltak egymással, hangosan, és nem tudtam megállítani őket. Azt mondták, válasszak, hogy kinek az oldalán állok, de én persze nem tettem. Ők a legfontosabb emberek az életemben.

Niall beviharzott, ledobva a telefont a kanapéra, és mellém dőlt.

„Anyád kiidegel.”

Sóhajtottam és bólintottam, megkeresve a kezét összefontam ujjainkat.

„Tudom, de.. meg fog békélni veled, ígérem!” mondtam.

„Megbékélni? Komolyan? Három éve együtt vagyunk, és még mindig utál!” mondta. Szélesen elmosolyodtam, és egy lágy puszit nyomtam az arcára.

„Amint visszamentünk, beszélünk vele. Hárman, és ígérem, az után a fiaként fog szeretni.”

Niall elmosolyodott, fejét a vállamra döntötte.

„Talán. De nem tudom, miatta úgy érzem, nem vagyok elég jó, é-”

„Niall! Ne mondj ilyeneket! Tökéletes vagy! Nem kell nekem senki más!” szakítottam félbe.

„Tomlinson sem?” kérdezte. Megráztam a fejem és megcsókoltam az ajkát.

„Ő aztán végképp nem.”

„Az jó, mert te az enyém vagy.” mondta, és mosolyogva megragadta a tarkóm, hogy magához húzzon egy szenvedélyes csókra.

____________________________________________________________

„Ma megtanuljuk, hogyan kell kontrollálni a féltékenységet. Kap mindenki egy párt, akivel féltékennyé teheti a kedvesét, de vissza kell őt fogni!” mondta Dr. Rudzick.

„Niall? Leszel az első?” kérdezte Dr. Rudzick. Niall bólintott, felállt a székéről és kínosan sétált be középre.

„És Gabriella? Miért nem jössz mondjuk te Niall mellé?” mosolygott és bólintott, felállva Niall elé sétált.

„Rendben, akkor kezdjük egy öleléssel.” Megölelték egymást, és ez kifejezetten hosszabb volt, mint egy baráti ölelés.

Mi a szart képzel magáról ez a ribanc, mit csinál? Miről beszélek? Ez kamu. Csak eljátsszák.

„Arcra puszi?” ajánlotta Dr. Rudzick. Niall lehajolt, gyengéden arcon csókolta a lányt. A fogaimat csikorgattam ahogy néztem őket. Ez azért túllőtt a célon.