15. fejezet

Sziasztok, embik!

Nos, egy borzalmas nap után, nekiültem, és lefordítottam ezt a két és fél (wattpad-)oldalas részt. Nekem nagyon tetszik, pedig annyira nem is jó. De ezzel is közelebb kerültünk a jó részhez, már nincs sok hátra addig! :)

Ismét ellenőrizetlen, ismét tőlem, mert Yume gépe még mindig nem jó.

Legyen szép hetetek, sok sikert a szóbelizőknek :)
(A fejezet Niall szemszögéből kezdődik!)

Jó olvasást!

xxHöri

________________________________________________________________

Tizenötödik fejezet

„Niall” lihegte Harry a karomat szorítva. Lehunytam a szemeim, ahogy a gyönyör végigfutott az egész testemen.

Harry nyögései egyre hangosabbak és hangosabbak lettek, mígnem fülsüketítőek lettek.

Minden melegnek és szenvedélyesnek érződött, nem kaptam levegőt. Összeszorítottam a szemeim, a gyönyör túl sok volt.

Megrázkódtam, a nyakam és a mellkasom izzadni kezdett. Milyen álom volt ez? Én és Harry? Szeretkeztünk?

Felnéztem, és hirtelen nagyon megijedtem. Harry mellettem térdelt az ágyban. A szemei kerekek voltak, és a körmét rágta.

„Jól vagy, Niall?” kérdezte Harry. Ijedtnek látszott, és nem hibáztattam érte. Hogy én, izzadva és levegőt kapkodva ébredek? Soha nem történ még ilyen.

„Rosszat álmodtál?” kérdezte. Megráztam a fejem, a meglepődés alsóbb testrészeimre költözött. És pontosan tudom, hogy mi volt az.

El kell tűntetnem. Most.

„Niall?” hallottam Harry hangját, és éreztem, hogy közelebb jön. Ne, kérlek, ne gyere közelebb. Nem kell, hogy jobban növeld a fájdalmat.

Megfordultam és az ágy szélére ültem. Istenem, ezzel nem tudok sétálni. Harry meg fogja látni.

„Niall? Kérlek válaszolj. Jól vagy?” kérdezte megint, kezét a vállamra fektetve. Megmerevedtem az érintése alatt.

Miért csinálja ezt velem? Épp egy probléma közepén vagyok, és neki muszáj hozzám érnie? Csak növeli a bajt.

„Oh...” mondta. Fogadok, hogy meglátta a problémám.

„Sajnálom… um… ezt én csináltam?” kérdezte. Kiengedtem a tüdőmből a levegőt, és bólintottam. Éreztem hogy az ágy megmozdul, és hallottam Harry lépteit, ahogy megkerülte az ágyat.

Előttem állt, aztán a térdeire esett, a lábaim közé. Mi a…?

A kezei remegtek, de a melegítőm felé nyúltak. Megfogta a csomót, ami a nadrágom öveként szolgált, és elkezdte kicsomózni. Mi a francot csinál?

„Me-megérinthetlek?” dadogta. Szemeim kikerekedtek, ahogy figyeltem a fiatalabb fiút, előttem térdelve. Mit mondott? Miért ilyen imádnivaló és törékeny itt előttem?

Várjunk, imádnivaló? Miért mondtam ezt? Kezdek meglágyulni vele szemben? Mi a baj velem?

Éreztem, hogy a kezét a kishaverre teszi, megugrasztva engem a hirtelen érintéssel.

„Bocsi. Nem akartam! Én-”

Szemei elkerekedtek mikor megragadtam a csuklóját, és az arca elpirult, mikor magam mögé tettem a kezeit. Hangom reszelős és rekedt volt, ahogy rám nézett azokkal a nagy, meglepett, aranyos szemeivel.

„Gyerünk!”

Eltátotta a száját a szavaim hallatán. Próbált valamit mondani, de minden, amit tenni tudott, annyi volt, hogy bámult rám, meglepett szemekkel. Aztán nyelt, és bólintott egyet, ahogy letolta a nadrágom.

Megfogta a bokszerem, és le akarta húzni azt is, de megállítottam.

„Harry? Mit csinálsz?” kérdeztem.

„Csa-csak segítek rajtad” válaszolta. Homlokomat ráncoltam, ahogy közelebb csúszott hozzám, és megéreztem göndör fürtjeit csiklandozni a két combom között. Mondd hogy nem- oh istenem, ne.

__________________________________________________________

Harry szemszöge

Nem tehetek róla, de még mindig Niall alvó arcát nézem magam mellett. 3 órával ezelőtt éltem át életem legkínosabb pillanatát.

Közel voltam ahhoz, hogy… tudjátok… ahhoz a dologhoz, ahogy Kate tanította, de megállított, eltolta a fejem és azt mondta:

„Állj le, Harry. Ne csináld, meg tudom oldani egyedül.”

Nagyon meglepődtem, hiszen Kate tanította, Niall rajtakapott egy banánnal, most meg nem akarja, hogy megcsináljam neki.

Miért is próbáltam meg? Istenem, bánom, hogy elkezdtem! Miért akartam térdre esni az első adandó alkalommal?

Kiengedtem egy frusztrált nyögést, ahogy megdörzsöltem az arcom. Vissza akarom csinálni. Csak vissza szeretnék menni az időben, és megváltoztatni, amit három órája csináltam.

„Aludj, Harry” mormogta Niall fáradtan.

Olyan egy faszfej. Próbálok segíteni rajta, de nem engedi. Próbálom megmenteni a kapcsolatunkat, de fogadok, hogy ő meg be akarja fejezni.

„Nem tudnál végre elaludni, kérlek? Vasárnap van, reggel 7 óra.” mondta Niall.

Morgolódva fordultam el, háttal neki. Ő egy seggfej, remélem, tudja.

______________________________________________________________

Azt hiszem, Niall észrevette, hogy nem veszem figyelembe egész nap, hiába bámul tovább, mint kéne.

„Mivan?!” kérdeztem végül, szembe fordulva Niallel.

„Semmi. Csak kíváncsi vagyok, mi a francért ignorálsz engem?” kérdezte.

Gúnyosan felhorkantam és összeszorítottam az állkapcsom.

„Nos, szokj hozzá, Horan, mert amit én most csinálok, az az, ahogy te viselkedsz velem 24/7!”

Elsétáltam mellette, vállammal nekiütközve.

„Ne légy drámakirálynő, Harry.” mondta Niall.

„Ne legyél seggfej, Niall.” mondtam, amivel azt hiszem, felbosszantottam, mert felmorrant és bement az irodájába.

Megforgattam a szemeim, a kanapéra ültem és bekapcsoltam a tévét. Hallottam, hogy a bejárati ajtó kinyílik, és odafordulva láttam, hogy Niall épp veszi fel a kabátját.

„Hova mész?” kérdeztem.

„El.” ennyit válaszolt, mielőtt becsapta az ajtót.

Talán ez egy kicsit durva volt tőlem. Minden kimondott szavamat megbántam.

Niall mindig hirtelenharagú volt, de a mai más, mint az eddigiek.

Tényleg nem jó időpontot választottam a veszekedéshez, 2 nap múlva lesz a harmadik évfordulónk.

Elcsesztem.

_______________________________________________________

Kezdek aggódni. Niall 4 órája ment el, és még nem jött haza. Hol a pokolban van? Hívtam a mobilját, de persze nem vette fel, mint mindig.

Megint tárcsáztam, de nem vette fel.

A csengő megszólalt, megijesztve engem, majd arra gondoltam, hátha Niall az. Gyorsan felálltam és az ajtóhoz kocogtam, majd kinyitottam.

„Mit akarsz, Jake?” kérdeztem idegesen, tényleg azt hittem, Niall lesz.

„Velem kell jönnöd.” mondta.

„Nem. Megvárom, hogy Niall visszajöjjön.” Jake beharapta az ajkát.

„Pont ez az, Harry. Megtaláltam Niallt”

Kate szemszöge

„Niall? Mi a szarért vagy részeg?!” kérdeztem. Jake és én eldöntöttük, hogy iszunk valamit, erre itt találtuk Niallt. Tudtam, hogy Harry aggódni fog érte, úgyhogy megkértem Jaket, hogy hozza ide Harryt.

„Hülye Harry! Nem tudja mit tesz velem” mondta elmosódva. Mire gondol?

„Ma délután úgy döntött, hogy nem vesz tudomást rólam! Most komolyan? Milyen egy hisztis picsa.”

Niall szomorú? Azért, mert Harry nem figyel rá? Most meglepődtem. Komolyan azt hittem, hogy őt egyáltalán nem érdekli.

De mi a szart keres itt?

Niall felé fordítva a fejem láttam, hogy egy másik részeg emberrel beszél. Harry, miért nem tudsz gyorsabban jönni? Meg kell mondanom neki, hogy Niall igazából foglalkozik vele.

Harry szemszöge

Kiugrottam a kocsiból, egy pubot láttam meg magam előtt.

„Egy pubba jött?” kérdeztem. Niall nem olyan, aki szereti az alkoholt. Oké, ő ír, de nem iszik annyit, mint egy ír ember.

„Igen. És részeg.” mondta Jake. Oh istenem. Mit tettem? Komolyan az ivásba kergettem?

Kinyitottam az ajtót, és az alkoholszag rögtön megcsapta az orrom. Undorító.

„Harry!” integetett felém Kate. Átvágtam az embereken, ahol voltak azért elég magas, becsípett emberek is.

Végül átjutottam, így láttam, hogy Niall részeg, középkorú férfiakkal beszél.

„Részeg, Harry. De azt mondta, azért csinálta, mert nem figyeltél rá, vagy valami ilyesmi.” mondta Kate. Tudtam! Miattam csinálja ezt. Ha nem vagyok ilyen gonosz vele reggel…

„Szóval azt mondtam neki, ’megcsinálom egyedül!’, mire ő teljesen kétségbeesett!” mondta Niall hirtelen, mire megtorpantam. Ő most… ne… nem lehet.

„Harry, hát itt vagy!” kiáltott elmosódva Niall.

„Ő a szopós-Harry?” kérdezte az egyik. Niall bólintott, mire mindegyik röhögni kezdett. Mi.a.szar?

„Harry? Miről beszél?” kérdezte Kate. Megráztam a fejem, és továbbra is Niallt bámultam.

Miért csinálja ezt? Miért mondta el azoknak az embereknek? Ez személyes. Összezavarodtam. Még mindig nevetnek rajtam.

Éreztem, hogy a könnyek folyni kezdenek a szememből, ahogy a nevetésük visszhangzott a fülemben.

„Ugyan, Harry, mind tudjuk, hogy nem lennél jó benne.” mondta Niall, mire a férfiak hangosabban kezdtek nevetni.

Lehunytam a szemeim és megfordultam, így beleütköztem valakibe.

„Jól vagy, Harry?” súgta a fülembe Jake.

„Vigyél haza, kérlek!” mondtam.

„Harry! Hova mész?! Még csak most kezdtük el!” kiabált Niall.

Na most lett elegem.

Visszafordultam, odasétáltam hozzá, és megtettem, amire évek óta vártam.

A kezem érintkezett az arcával, a feje elfordult. Kate zilálni kezdett, Jake pedig a kezemnél fogva húzni kezdett.

„Menjünk, Harry!” mondta.

Niall felém fordult, láttam a meglepettséget a szemében. De volt ott valami más is, amitől a könnyeim ömleni kezdtek.

Szomorúság. Szerelem. Harag. Szánakozás. Zavar.