16. fejezet

Jó éjszakát, vagy jó reggelt, vagy jó hétvégét :)

Ne haragudjatok, hogy ilyen későn teszem fel, de ma jutott eszembe, hogy a héten még nem is fordítottam, úgyhogy olyan 8 óra körül nekiültem, és most lett kész :)

fun fact: wordbe szoktam írni a részeket, hogy az összes meglegyen közben a gépen is, 50 oldalnál tartunk :D

Yume gépével nem tudom mi van, de ha így folytatja, akkor egyedül fogom befejezni, a Wear it, amit ugye egyedül csinál, az pedig kényszerszünetre van ítélve.

Kellemes hétvégét mindenkinek :)

Jó olvasást!

xxHöri

_________________________________________________________________

Tizenhatodik fejezet

Remegve ébredtem fel, mikor meghallottam a bejárati ajtó nyitódását, majd csapódását. Niall hazaért. Nem akarom látni, amit csinált az nagyon fájdalmas és zavarba ejtő volt.

Miért csinálta ezt? Ő nem ilyen, de megtette, és nem tudom, hogy el tudom-e majd felejteni neki. De mi van, ha ezzel ráébresztettem, hogy szakítania kell velem? Nem is tudom, mi lenne velem nélküle.

Nyílt az ajtó, én pedig szorosabban öleltem magamhoz a takarót. Hallottam a lépteit a szobában. A szekrény kinyílt és becsukódott, talán átöltözik az alváshoz. Nem akarok mellette aludni.

Éreztem az ágy süppedését, a takaró felemelkedett. Odébb csúsztam tőle, nem akartam közel lenni hozzá.

De aztán megéreztem a karjait a derekam körül.

„Sajnálom” suttogta. Kinyitottam a szemeim, felültem és rámeredtem.

„Miért próbálkozol egyáltalán? Sosem fogom neked megbocsátani!” mondtam. Komolyan elegem volt már. Ha ilyen lesz egész este, inkább alszok azon a kényelmetlen kanapén a dolgozószobájában.

Ledobtam magamról a takarót, és kimásztam az ágyból.

„Hova mész?” kérdezte. Felhorkantam és az ajtóhoz sétáltam.

„Minél messzebb tőled.”

Az irodához sétáltam, de hallottam a lépteit magam mögött. Elkapta a csuklóm, mire hirtelen megfordultam.

„Nézd, Harry, sajn-”

„Sajnálod? Komolyan azt hiszed, hogy ezek után meg fogok neked bocsátani? Leégettél előttük! Személyes dolgokba avattad be őket!”

„Tudom! És sajnálom! Nem kellett volna!” mondta, egyre hangosabban beszélt.

„Tudod mit?! Nem tudom ezt tovább csinálni. Végezt-”

Niall megragadva a pólóm szegélyét magához rántott. Szemeim kikerekedtek, ahogy az arcom alig volt centikre az övétől.

„Soha ne merd kimondani ezt.” mondta, hangja mély volt és durva. A mellkasánál meglöktem őt, megbotlott.

„Maradj távol tőlem!” mondtam.

„Tudod mit?! Rendben!” mondta, majd megragadta a karom és a szobánk felé kezdett rángatni.

„Állj le! Engedjel!” kiabáltam. Morgott egyet és szorított a fogásán, aztán az ágyhoz rángatott. Leült a szélére, engem pedig lenyomott a földre, szóval előtte térdeltem… a lábai között.

„Ha tényleg azért haragszol, amit történt tegnap éjjel, miért nem fejezed be, amit elkezdtél?”

Niall szemszöge

Harry csak bámult rám, szemei lepetten kerekedtek ki. Kinyitotta a száját, mondani akart valamit, de utána be is csukta, és csak nézett tovább.

„Én-de-mi?-én” dadogott idegesen. Gyengéden megfogtam a kezét és a keményedő férfiasságomra tettem. Elpirult, ahogy megérezte.

Megremegett a keze, ahogy elkezdtem letolni a nadrágom. Idegesnek és törékenynek tűnt. Istenem, mennyire szeretném érezni- várjunk. Miről beszélek? Miért beszélek ilyenekről?

„Sza-szabad?” kérdezte izgulva. Sóhajtottam és hátradőltem az ágyon. Hallottam, hogy Harry vesz egy mély levegőt, és a kezei a combom felé indulnak.

Felnyögtem az érintésére. Nem csinált még semmit, mégis az őrületbe kergetett vele. Éreztem ahogy a tincsei csikizik a combom, miközben lehúzta a bokszerem.

Nem tehetem. Nem engedhetem meg neki. Ez túl gyors nekünk.

Vigyázat! „Smut”, azaz szexuális tartalom következik!

A szemeim kikerekedtek, ahogy megéreztem leheletét a péniszemen. Ajkaimat rágcsáltam, ahogy próbáltam visszafojtani a nyögéseim, mikor a száját a makkomra helyezte.

Túl gyorsan történt minden, egy percen belül már a fejét mozgatta fel és le. Lehunytam a szemeim és az ágyneműt markoltam, ahogy a gyönyör nőtt bennem. Hogy a francba lehet ilyen jó?

Harry kezei megmarkolták a combjaim, ahogy tovább mozgatta a fejét. Összeszorítottam a fogaim, miközben erősebben szorítottam a takarót.

Éreztem hogy egyre közelebb vagyok.

„Ha-Harry. Állj meg!” mormogtam, de nem hallgatott rám, tovább csinálta. Morogtam ahogy a kezeimet a hajába vezettem.

„Ha-Harry kérlek állj!” nyögtem. Felemeltem a fejét, és visszahúztam a bokszerem.

Vége a 18-as résznek J innen olvashatják az ártatlan olvasók is J

Kinyitottam a szemeim, a légvételeim próbáltam egyenlíteni miközben a plafont bámultam. Miért engedtem Harrynek, hogy megtegye?

Harry szemszöge

Miért csináltam? Mérgesnek kéne rá lennem, nem gyönyört hozni neki. Miért szeretem még mindig?

Felálltam és arrébb mentem az ágytól, és Nialltől.

„Nem tudom elhinni, hogy megtettem.” csúszott ki a számon. Miért engedtem, hogy átvegye az irányítást felettem? Csak olyan határozottnak és mérgesnek tűnt, egyszerűen elvarázsolt.

Miért engedem, hogy ennyiszer összetörje a szívem, és miért bocsátok meg neki ilyen hamar? Mi a franc baj van belem?

Valami azt mondja, hallgatnom kéne anyámra. Aztán úgy érzem, Niall irányít engem.

Mindig azt csinálom, amit ő akar. Mindig azt csinálom, amit ő kér. Mindent megteszek neki.

Mert szeretem. Nagyon. Vagy talán túlságosan.

„Oh istenem.” mondtam lesokkolva, ahogy kisétáltam a szobából. Hallottam hogy Niall utánam szól, mire valami azt súgta, meg kell fordulnom.

Mielőtt beszélni kezdhetett volna, megszólaltam.

„Ami ebben a szobában történt, az itt is marad.” mondtam, majd elsétáltam.

Miért ilyen bonyolult most minden? Két évig teljesen rendben voltunk, egészen mostanáig. Két nap múlva lesz az évfordulónk, és valószínűleg egymás utálásával fogjuk tölteni.

Miért szerettem bele ebbe a seggfejbe?