24. fejezet

Haligali!

Megint kimaradt a csütörtök, és azt hiszem, mostmár nem ígérek időpontot, mert úgysem tudom betartani. Bocsi.

De legalább kész a kémia prezentációm az ózonról, ózonlyukról és az üvegházhatásról. Az is valami, nem?:D

De nem csak én vagyok ilyen, ti is eléggé elhanyagoltok mostanában! Nem kérek sokat, egy komment vagy egy pipa az egész :) Csak, hogy tudjam, van kinek fordítani ezt az egészet :)

Aki ezek után is itt van, azoknak viszont köszönöm, mert ők adnak erőt az új részek elkezdéséhez. Nélkületek értelme sem lenne, imádlak titeket! <3 (Ravi Payne, Vas Amanda, Cool Girls, és a többiek :))

Na mindegy,

Jó olvasást!

xxHöri

______________________________________________________________

Huszonnegyedik fejezet

"Mr. Tomlinson?" kérdeztem, a sokktól megremegett a hangom. Elmosolyodott és bólintott, ahogy közelebb lépett hozzám.

"Igen, édes. És szólíts Louisnak, nem a suliban vagyunk. Ami azt jelenti, hogy egy csomó dolgot tudunk együtt csinálni... és nem házifeladatot." suttogta a fülembe, miközben megharapta a fülcimpám. Ziháltam, a kezei a derekamat fogták.

"Tudod, nagyon szexi vagy összezavarodva. Beindítasz."

Összerezzentem és a mellkasára tettem a kezem. Megpróbáltam ellökni magamtól, de erősödött a szorítása.

Az emberek bámultak minket.

"Engedj el." mondtam. Kuncogott és megrázta a fejét, ahogy lehajolt és ajkát a nyakamra illesztette, hirtelen megharapta, és megbökte a nyelvével.

"Állj." mondtam, a hangom idegenül gyenge volt. Mi van velem? Komolyan élvezem?

A karjaim elgyengültek ahogy próbáltam ellökni.

Ajkai már nem érintették a nyakam. Kikerekedtek a szemeim, mikor megláttam, hogy Niall a gallérjánál fogva nyomja a falhoz Louist.

Körbenézve láttam, hogy mindenki őket bámulja.

"Hé, hagyják abba!" szólt rájuk egy biztonsági őr, és szétválasztotta őket.

"Jól vagy?" kérdezte tőlem egy nő. Bólintottam, ahogy hitetlenül bámultam a másik kettőt.

Niall felém fordult és rám nézett, de nem az arcomra, hanem a nyakamra. Kikerekedtek a szemeim, és a kezeim azonnal a nyakamra fonódtak. Felnyüszítettem mikor ahhoz a bizonyos ponthoz értem. Ne már. Még egy nyakszívás.

"Mi a fasz?!" kérdezte Niall, visszafordulva Louishoz. Az ökle találkozott Louis állkapcsával, és minden, amit tehettem, hogy megpróbáltam megállítani.

Közelebb léptem, és megpróbáltam ellökni Niallt de nem sikerült.

"Niall! Állj le!" kiabáltam. Karjaimat a derekára fontam, elhúzva Louistól. Kezeit a karomra tette és ellökte őket.

"Ne most, Harry!" mondta. Megfogtam a karját és eltoltam onnan.

"Le kell állnod, Niall!" csattantam fel.

"Leállni?! Mi a szar, Harry?! Nem láttad, mit tett veled?" kiabált. Istenem, kérlek ne itt.

Megfordultam és elmentem onnan. Hallottam lépteit, de nem figyeltem rájuk.

"Ne sétálj el tőlem, Harry!" mondta.

"Nem fogom ezt itt csinálni."

Megnyomtam a lift gombját, de Niall egyre közelebb jött. Türelmetlenül vártam, hogy kinyíljon az ajtaja, mire végre megtette.

Gyorsan beszálltam és megnyomtam a bezáró gombot, de Niall megállította az ajtót a kezével.

"Komolyan, le se szarod, hogy mi történt itt az előbb?" csattant fel. Az ajtó bezárult, kettesben hagyva minket a hülye zenével ami halkan szólt.

"Pontosan."

"Miért engedted, hogy hozzád érjen?"

Megforgattam a szemeim és kiszálltam a liftből mikor kinyílt az ajtaja. Tudom, hogy nem kellett volna engednem Louisnak, de úgy éreztem, vissza kell adnom Niallnek. Azokért, amiket ő tett velem. Azt akarom, hogy érezze a fájdalmat, amit én.

"Harry!"

Lehúztam a kártyát, kinyitva a szobánkat.

"Állj meg!"

Kinyitottam és becsaptam magam mögött.

"Nyisd ki az ajtót, Harry!" kiabált, csapkodta a falapot, talán az öklével.

"Nem."

"Nyisd ki, Harry!"

"Azt mondtam, nem!"

"Tudod mit?! Tudtam, hogy volt valami közted és Tomlinson között!"

Elnyílt a szám, ahogy kinyitottam az ajtót.

"Mi a szar? Dehogy volt! Miért gondolod ezt?!" kiabáltam.

Beljebb nyomta az ajtót és becsapta maga mögött.

"Mert a saját szemeimmel láttam!"

"Szóval te most azt hiszed... hogy megcsallak?" ledöbbentem. Miért gondolná, hogy megcsalom? Én?

"Talán."

"És mi van veled? Mintha te nem lettél volna azzal a kis ribanc asszisztenseddel."

"Nem voltam. És ő nem ribanc. Az egyetlen ribanc itt TE vagy."

Kikerekedtek a szemeim ahogy döbbenten bámultam Niallre. Most komolyan... leribancozott?

"TE KIBASZOTT ROHADÉK!" kiabáltam dühösen és durván meglöktem a mellkasánál, mire majdnem hátraesett.

"AKKORA EGY FASZ VAGY! ENGEM VÁDOLSZ MEGCSALÁSSAL? MI A FASZ? ÉS TUDOD MIT? TALÁN FONTOLÓRA VESZEM, HOGY LEFEKÜDJEK 'TOMLINSONNAL' MERT Ő AZT TESZI AMIRE AZ ELMÚLT ÉVEKBEN VÁRTAM!"

Elkerekedtek a szemei, aztán elsötétültek.

Megragadta a pólóm nyakát és a falnak nyomott.

"Mondd ki még egyszer és meglátod, hogy sokkal jobban tudom csinálni, mint az a seggfej. Mondd ki... tedd meg!" mondta összeszorított fogakkal. Alig néhány centire volt az arca tőlem, ahogy szorítása erősödött a galléromon.

Nem tudom, mi jött ki a számon, de kimondtam. Fel akartam idegesíteni Niallt. Olyan.. más volt így. Jó értelemben más. Szexin más.

"Ő jobb" mondtam. Éreztem egy kevés félelmet és idegességet a mellkasomban, ahogy megláttam a mosolyt az arcán.

"Durván" súgta a bal fülembe. "Gyorsan" súgta a jobba.

A szemembe nézett ahogy mélyen kuncogott. Felnyögtem ahogy a kezével eldöntötte a fejem, hogy hozzáférjen a nyakamhoz. Lágyan megharapta, mire szűkölni kezdtem. Eltolta magát, hogy a szemembe nézzen megint. Volt valami a szemében, ami megijesztett, de izgatott is egyszerre.

Vágy volt. Szükség. Akarás. És a szavak miatt, amiket suttogott, csak többet akartam. Többet belőle.

"Uralni foglak."